Mámocska...

...itt, Mámocska ott...

Mámocska...

...egy új munkatársra talált, egy feketerigó személyében. Ha Mámocska gyomlál, menten a nyomába ered, és gondosan felszedegeti a neki tetsző falatokat. Most éppen külön utakon jár, de ahogy végzett a lehullott virág szirmokkal, már ered is utána.

Egy kis festés...

Tavasszal elkészült egy szabadtéri szárító, de a festése elmaradt, most került rá sor. Mámocska szeret ezzel elbíbelődni.

Mi...(2)

Előzmények: kacsa combokat vásároltunk, négyet. Ezt sütötte meg Mámocska, a csontokat Huncutkának szántuk. Minden a terv szerint haladt, mindaddig, míg a csontokat oda nem adtam Huncutkának.

Huncut: Most jönnek a finom falatok, már nagyon vártam rá, éreztem a konyhaajtón kiáramló illatokból, hogy ma nekem is jó napom lesz. Nem mintha máskor szűkös lenne az ellátás, de azért egy finom kacsa csont, az más.

Én: Látom már, hogy nagyon izgatott, legszívesebben az edényből kivenné a csontokat, de azért türtőzteti magát, csak ugrándozik körülöttem. A csontokhoz járt még egy kis főtt rizs, a maradékból. Ügyesen a táljába öntöm, aztán jöhet a zaba. Huncut neki is esik, mint tót a vadkörtének, de egyszer csak valami furcsa történik.

Huncut: Valami gáz van, a második csont nem akar lemenni a torkomon, megakadt a szájpadlásomon. Most mi a fenét lehetne tenni. Megpróbálom valahogy kipöckölni onnan.

Én: Huncut hirtelen abbahagyta az evést, bal mancsával a szájába nyúl, fejét rázza. Itt valami nem igazán jó.

Huncut: Ez így nem fog menni, megpróbálok enni rá egy kis rizsát, hátha lemegy.

Én: Nem tudom mi történhetett, remélem nem akadt meg a csont a torkán. Huncutka le föl mászkál, már nem törődik a kajás tállal, egyre csak a szájából szeretne valamit kikotorni a mancsával. Most már nem kétséges, hogy valami nem stimmel, vagy nem tudja lenyelni a csontot, vagy mondjuk kifordult egy foga az erős harapástól, és attól szeretne megszabadulni. Oda hasal elém, mancsával továbbra is a szájában turkál, néz rám, mintha a segítségemet kérné. Próbálok a kezemmel a szája felé közelíteni, de morog, szája szélét felhúzva vicsorít. Hiába, csak kajáról van szó, az ösztön működik, még akkor is, ha én vagyok a falkavezér. Közben eszembe jut az állatorvos, de mire ideérne, itt már bármi megtörténhet. Mámocska beszalad a konyhába, mint később kiderült egy szelet kenyérért, hátha az segít.

Huncut: Bele kéne nyúlnod a számba, ott nem stimmel valami. tudom, hogy félsz, de nem tehetek róla, ezt a vicsorítást ösztönösen csinálom. Kérlek, legalább próbáld meg, hátha sikerül valamit tenni.

Én: Ennek már a fele sem tréfa. Valami kesztyű kellene. Irány a szerszámos kamra, ott van egy pár munkavédelmi kesztyű. Meg is találom, de csak az egyiket, de gyorsan előkerül a másik is. Felhúzom, irány a kutya.

Huncut: Ez a kesztyű jó megoldás lesz, bár én akarattal úgysem foglak megharapni.

Én: Megfogtam a két állkapcsát, óvatosan szétnyitottam. Huncut egyre erőteljesebben morgott, de nem kapta ki a fejét. A felső fogsora között, egészen hátul, a torkához közel, egy csont volt beszorulva. Szegény hiába is próbálkozott, nem érhette el a mancsával. De én sem tudtam mit tenni, mert, mindkét kezemmel az állkapcsait fogtam, nem értem el a csontot. Eszembe jutott apám egyik tanítása. Még nem jártam iskolába, mikor egy alkalommal a garázsból hazafelé menet, ismeretlen kutyák kerültek a telepre. Apám azt monda, hogy ha egy ilyen kutya megtámad, akkor, ha egy mód van rá, próbáljak a kutya szájába nyúlni, és nyelvét az alsó álkapcsára szorítani. Ilyenkor ösztönösen nagyobbra nyitja a száját, ráadásul nem tud harapni. Soha nem került sor a módszer igazolására, hát gondoltam itt az alkalom. Hüvelykujjamat a nyelvére tettem, leszorítottam, és minden úgy történt, mint ahogy a „nagykönyvben” le van írva, a másik kezemmel sikerült kipöckölnöm a csontot a fogai közül. Huncut persze egyből apróra ropogtatta a bajtokozót, majd farkát csóválva állt előttem, orrával a bokámat bökdöste.

Huncut: Köszönöm, hogy segítettél rajtam, és meg kell vallanom, hogy én vagyok itt a legnagyobb hunyó, kellett nekem olyan mohónak lennem. Majd máskor jobban vigyázok, de hát nagyon csábítóak voltak azok a csontok.

Én: Mámocska, kezében a szelet kenyérrel, megkönnyebbülten nyugtázta, hogy minden rendben, és Huncutnak adta, most már „jutalomfalat”-ként a kenyérdarabot.

Tanulság: Mi vagyunk a hibásak, kétszeresen is. Először: mit gondol két nyugdíjas pedagógus, hogy csak úgy kacsahúst eszik, ráadásul hétköznap, mikor a nyolcadikak vagyunk a megbízhatósági listán. Másodszor: ha mondjuk kaviárt ettünk volna, az biztosan nem akad meg a kutya torkán, bár, ha Ukrajnán keresztül jutott volna hozzánk a kaviár az elég ciki, mert ők meg hetedikek ezen a listán.

Bemutató

Mámocskával csináltunk egy kis bemutatót: TŐSERDŐ - ről

Mi...(1)

Huncut: Már megint itt settenkedik körülöttem. biztosan akar valamit. Fogadjunk, hogy megérinti az orromat. Na mit mondtam. mi a fenét akarhat ezzel. A kézfejét ráteszi az orromra, majd motyorog valamit. 

Én: Megnézem, hogy milyen meleg az orra. most úgy látom minden rendben van. Ha az átlagnál melegebbnek érzem, akkor valami nincs rendben a gyomrával. 

Huncut: Megint jön a vonat. Ez naponta nyolcszor fordul elő. Ilyenkor mindig azt várják tőlem, hogy rohanjak a kerítéshez, ugassak, meg ilyenek. Már nagyon unom. Nem lehetne, hogy csak egyet vakkantok, tudomásul vettem a vonatot, azután kész. Teljesen fölösleges ez a móka, a vonat nélkülem is elhalad a kerítésünk mellett. 

Én: Megint jön a vonat. Ez naponta nyolcszor fordul elő. Ilyenkor Huncut leszalad a kerítésig, ugat, rohangál le és föl, de hogy minek azt nem tudni. A vonat akkor is elmenne, ha nem ugatna. Szerintem sokkal jobb lenne, ha csak vakkantana egyet, jelezve, hogy vonat közeledik, és kész. 

Huncut: Megérkezett a reggeli, pontosabban a reggeli-ebéd vacsora. Napközben már másra nem számíthatok, csak egy kis napira Mámocskától, de az sohasem biztos. Tegnap hagytam néhány csontot a tányéromban, fogadjunk, hogy rá fogja tölteni. Utálom, ha így csinál. Miért nem a másik tálat használja. 

Én: Viszem a kaját. Csak egyszer adok neki egy nap. Mámocskától rendszerint kap valami kis nasit napközben. Úgy látom a tegnapi csontokból maradt néhány a táljában. Miért nem lehet megenni mindet. Sajnálom de rátöltöm azt amit most hoztam. 

Huncut: Imádom ezeket a konzerveket, de komolyan. Pápocska mindig megmelegíti, nem tudom hogy csinálja, mert mindig előttem nyitja fel a dobozt. Csak azt nem szeretem, amikor két nap egymásután, ugyanazt a fajtát kapom. Tudom, hogy több félét vesznek, de lusták megjegyezni, milyet adtak az előző nap. 

Én: Huncutka konzervdobozát vödörbe szoktam beletenni, öntök rá forró vizet, és várok egy keveset. Óh, most látom, hogy ez megint vadhúsos. Elfelejtettem megnézni mielőtt a vödörbe tettem volna. Na most begyűjtök néhány fekete pontot Huncutkától. Most már mindegy, ez már meleg, ezt kapja és kész

Ki, mire emlékezik

Régi képek nézegetése mindig jó móka, ilyenkor a képek mellé társulnak a történetek is.

Mi jön még...?

Mámocska megjelölte, melyik lábamra melyik mamuszkámat húzzam!!!

Ibolya

(ez most nem illusztráció) Ilyen még nem fordult elő, vagy nem emlékszem, november 25.-én Katalin napján, Mámocskát a kertünkben szedett ibolyával tudtam köszönteni. Sajnos csak két szálat találtam, az is igaz, hogy illata nincs, de ibolya.

Egy régebbi kép

Egy emlék 1972-ből

Mámocska 1972-ben.

Mámocska, és a melegvíz

Mámocska egy kis meleg vizet tölt a medencébe, így próbálja lerövidíteni a várakozási időt.

Mámocska és Hanka nagy munkában

Mámocska és Hanka a tartóoszlopokhoz kötözik a sátortetőt

Mámocska virága

Mámocska nosztalgiázik

Ebben a házban élt Mámocska 5 - 6 évig.

Köszönjük Kata!

Ájánlás:

Tegnap délután egy kis csoda történt az életünkben. Sikerrel végződött Kata lányunk doktori védése. Engem különösen az fogott meg, hogy mennyi "dédelgetés", baráti ölelés, bíztató kézfogás, humornak álcázott jó tanács segítette át lányunkat azon az időszakon, amíg előadását elkezdhette. Miközben Kata tartotta előadását, egy kicsit messzebb, Taron, legkisebb unokánk, Rozmo a mamát segítette át a mama számára ismeretlen mosógép megszelídítésén. Ez olyan sikeres volt, hogy a mosógép teljesítette minden kívánságukat. Azt gondolom, hogy ez így van jól. Mindenki tud mindenkinek valamiben segíteni.

Kicsi, de nagyon jó