Külön oldalak



2011. szeptember 23., péntek

Utazás vonattal...(3)

Az első átszállás következett. Itt négy perc állt rendelkezésünkre. A vonat az internet szerint a harmadik vágányra érkezett, és a 15. -ről indult a mi vonatunk. Mire az állomásra érkeztünk a négy perc háromra zsugorodott. Uzsgyi, futás, le az aluljáróba, irány a 15. vágány. Útközben felnéztem, éppen a 12. -nél jártunk, meglepetésemre a kijelzőn a mi vonatunk indulási ideje volt kiírva. Megálltunk, fel a lépcsőn, kérdezősködés, felszállás, a vonat indul. Gondoltam, biztosan elnéztem, vagy rosszul jegyeztem fel, majd otthon még egyszer megnézem. A következő átszállás már nem volt ennyire horrorisztikus, még egy kávé is belefért a várakozásba. Az út végén a lányunk, és középső unokánk várt ránk.

2011. szeptember 22., csütörtök

Utazás vonattal...(2)

Mondanom sem kell, hogy előbb felébredtünk, mint ahogy az óra csörögni kezdett volna. Előző este már mindent összekészítettünk, irány az állomás. Útközben két kóbor kutya próbált kicsikarni tőlünk valami elemózsiát, de nem álltunk rá az üzletre. Felszálltunk. Meglepődtünk a tisztaságon, már ami a nyolc évvel ezelőtti tapasztalatainkkal való összevetést illeti. A stikában dohányzók füstjét sem lehetett érezni. A jegykezelő az automata készülékéből elővarázsolta jegyeinket. A célig kétszer kellet átszállni. Az első elég necces, mert csak négy perc állt a rendelkezésünkre. De addig még volt idő, lassan kivilágosodott, figyeltük a tájat...

2011. szeptember 21., szerda

Utazás vonattal...(1)

Nehezen, de rászántuk magunkat egy kis utazásra, vonattal. Már régen közlekedtünk így, lehet már vagy nyolc éve. Az eltelt idő alatt sok minden változott.
Az első meglepetés az állomáson ért bennünket. Pénteken a déli óráktól kezdődően már nem lehet a pénztárnál jegyet váltani, egészen hétfő reggelig. De mi a jegyváltáson kívül egyebeket is szerettünk volna megtudni, ezért hát irány az iroda. Itt egy férfi, eléggé szokatlan testhelyzetben - forgószékén lecsúszva, tarkóját a háttámlának támasztva - nézett ránk. Első másodpercekben úgy tűnt, mi vagyunk ő érte, és nem fordítva, mivel nem tágítottunk, ezért lassan változott a helyzet. Megtudtuk, amit szerettünk volna. Az internetről letöltöttem a célállomás eléréséhez felkínált összes variációt, gondosan kiírtam egy kis lapra, stb. Több ébresztő óra is felhúzva...