Mondanom sem kell, hogy előbb felébredtünk, mint ahogy az óra csörögni kezdett volna. Előző este már mindent összekészítettünk, irány az állomás. Útközben két kóbor kutya próbált kicsikarni tőlünk valami elemózsiát, de nem álltunk rá az üzletre. Felszálltunk. Meglepődtünk a tisztaságon, már ami a nyolc évvel ezelőtti tapasztalatainkkal való összevetést illeti. A stikában dohányzók füstjét sem lehetett érezni. A jegykezelő az automata készülékéből elővarázsolta jegyeinket. A célig kétszer kellet átszállni. Az első elég necces, mert csak négy perc állt a rendelkezésünkre. De addig még volt idő, lassan kivilágosodott, figyeltük a tájat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése