Virtuális madárfogás

Katáéknál maradt a tetőtér kipingálása után némi festék. Felajánlotta, hozzuk el, és használjuk, ha megfelel. Eddig azért halogattuk a festést, mert amivel eredetileg festettünk, arról úgy tudtuk, hogy csak hasonló alapanyagú festékkel festhető át. Egy kedves barátunk, aki ezzel (is) foglalkozik, megnyugtatott bennünket, hogy csak nyugodtan próbáljuk meg, nem lesz semmi probléma. Így azután nekiduráltuk magunkat: pakoltunk, csiszoltunk, portalanítottunk, kevertünk, kavartunk, festettünk, vártunk, gyönyörködtünk, visszapakoltunk, majd ismét gyönyörködtünk. A festék nagyon gazdaságosnak bizonyult, így azután elhatároztuk, hogy a konyha kifestése után nekilátunk az előszobának is.  

A műveleti sorrend semmit sem változott, csak a visszapakolással voltak némi gondok, mert nem biztos, hogy minden az eredeti helyére került vissza. Ezek itt a régi idők emlékei, mütyűrök, bigyók, és bizgentyűk. 

Most Mámocskával madarat lehet fogatni. És ezzel vannak a gondok. Kata, - hiszen nem is tudhatta, hogy mi fog történni, - nem mellékelt kalitkát a festékhez. Így Mámocska madárfogása kizárólag a nagyobb testű madarakra korlátozódhatott, mert ezek nem fértek volna ki a terasz rácsán, mint például gólya, mindenféle gémek, pelikán, stb. A befogás nem lett volna gond, mert egy idő után biztosan a nyomunkban lihegett volna a vadőr, csőre töltött puskával, serkentve bennünket a gyorsabb mozgásra. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, lemondtunk a gyakorlati madárfogásról, és áttértünk a virtuális madárfogásra.