Utazás...

Tegnap utaztunk Kecskeméten, a nemrégiben forgalomba állított új buszon. Szépek, tiszták, kellemes volt az utazás, mindaddig, míg fel nem szállt egy fiatal anyuka gyermekével. Nyomban lezuhantak a piktogram szerint időseknek ajánlott helyre. A következő pillanatban a kisfiú lába máris a szemközti ülésen landolt. Édesanyja nem szólt rá, mindketten mobiltelefonjukba voltak elmerülve. Legszívesebben lefotóztam, és közzétettem volna a jelenetet, de hát a személyiség jogok ezt tiltják. De mi a helyzet azoknak a személyiség jogaival, akik gyanútlanul leülnek a beszennyezett ülőkére?

Kedves utastársak...

...arra vártam, hogy a kedvezőtlen időjárás elmúltával csak építenek legalább egy "féltetőt", ide a lebontott épület helyére. Ha végigmegyünk a Lakitelek-Kecskemét szakaszon, sehol sincs olyan megálló, ahol ne lehetne beállni az eső, és a hó elől védett helyre. Arra gondoltam, hogy végezhetnénk egy kis önvizsgálatot, hátha bennünk - utazókban - van a hiba, hogy valami olyasmit tettünk, amiért ezt érdemeljük. 

Utazás vonattal...(1)

Nehezen, de rászántuk magunkat egy kis utazásra, vonattal. Már régen közlekedtünk így, lehet már vagy nyolc éve. Az eltelt idő alatt sok minden változott.

Az első meglepetés az állomáson ért bennünket. Pénteken a déli óráktól kezdődően már nem lehet a pénztárnál jegyet váltani, egészen hétfő reggelig. De mi a jegyváltáson kívül egyebeket is szerettünk volna megtudni, ezért hát irány az iroda. Itt egy férfi, eléggé szokatlan testhelyzetben - forgószékén lecsúszva, tarkóját a háttámlának támasztva - nézett ránk. Első másodpercekben úgy tűnt, mi vagyunk ő érte, és nem fordítva, mivel nem tágítottunk, ezért lassan változott a helyzet. Megtudtuk, amit szerettünk volna. Az internetről letöltöttem a célállomás eléréséhez felkínált összes variációt, gondosan kiírtam egy kis lapra, stb. Több ébresztő óra is felhúzva...