Szekszárdi séták

Szekszárd, 2014. 06. 19.

Rendbe hozták a teret, majd telepötyögtették ezekkel a virággal beültetett dézsákkal. Bárki ötlete is volt, ez így nagyon ronda. Arról nem is beszélve, hogy viszonylag rövid idő elteltével ezek közül a dézsák közül, már van amelyik így néz ki. Érdemes lenne a részletekre is odafigyelni, ráadásul ez a jelenség a városatyák "munkahelyéről" is látszik.

Szekszárd...

Nekünk, részben "hazajáróknak" részben "kívülállóknak" kellemes érzés volt látni a helyreállított főteret, ahol az utolsó simításokat végezték akkoriban.

Tiszaalpári kirándulás

Még a kirándulás előtt sikerült a férfi kerékpárt próbára tenni, ez annyira jól sikerült, hogy a helyi strand bejáratától tolni voltunk kénytelenek, mert kiszakadt a belsőből a szelep. Ez egy vadi új belsőnél elég furcsa. De sebaj, kicseréltük, ugyanabból a vásárlási szériából, abban bízva, hogy ez tovább fogja bírni a kiképzést. Ma azután elindultunk a nem túl hosszú (kb. 12 km), de annál zötyögősebb útra. A táv egyharmadánál tartottunk egy kis technikai szünetet, és megállapítottuk, hogy a kezdeti nehézségek után belejöttünk a gyakorlatba, de egy alapigazság az utolsó kerékpározásunk óta sem változott, nevezetesen: széllel szemben nem érdemes piskótát dobálni!  Utunk során két alkalommal is megküzdöttünk egy diákcsoporttal, olyan szempontból, hogy szerettük volna őket elkerülni. Ezt a manővert több momentum is akadályozta. Először: kerékpárjaink,  - hála a gondos "ápolásnak" - nagyon halkan gurulnak, másodjára: Akiket el szerettünk volna kerülni, azoknak nem volt hátul szemük, harmadszor pedig: nekünk sem elöl, sem hátul nem volt felszerelve a kerékpárjainkra csengő. Így azután szóbeli instrukciók alapján próbáltuk meg a manővert. A fiatalok készségesen utat nyitottak előttünk, mi pedig hálásan megköszöntük. Amikor másodszor is diákokat értünk utol  megismétlődött a jelent, azzal a kis különbséggel, hogy amikor elhaladtunk közöttük, az egyik megjegyezte: mintha már találkoztunk volna velük. Még mielőtt átértékeltük volna tájékozódási képességünket, rájöttünk, hogy ez nyilván csak úgy lehet, hogy a gyerekek a kiszáradt lápos területen  átgyalogolva kerültek elénk. Beérve a faluba, betértünk egy italdiszkontba, egy kis üdítőért. A tulajdonos hölggyel kellemesen elbeszélgettünk, majd folytattuk utunkat bolt felé. Míg Mámocska vett néhány zsemlét, addig én szemügyre vettem a teret. Gépkocsival már több alkalommal elhaladtunk itt, de közvetlenül még nem vettük szemügyre. Ezt követően felmentünk a templom dombra, Mámocska szervírozta a szendvicseket. 








Kis pihenés után még kipróbáltuk az ivókutat, - működött - és visszaemlékeztünk, hogy nálunk a holtág partján is próbálkoztak néhány éve hasonlóval, de talán még az első születése napját sem érte meg, egyszerűen tönkretették. Ez elég masszívnak látszik, de mint tudjuk ez nem akadály.