Ez a kis virág Huncutka táljainak közvetlen közelébe nődögél. A kutya napjában több tucatszor jár arra, enni, inni. Ilyenkor a jobb lába centikre van a virágtól. Még véletlenül sem lép rá, nem tapossa el, pedig megtehetné, ő az erősebb. Pedig a kutya ösztönösen cselekszik, igaz, így sohasem téved. Ha bele képzelem magam a virág helyébe, az elég félelmetes lehet, amikor megjelenik felettem egy hatalmas szőrcsomó, 11, és dél között még a napot is eltakarja előlem, hallom, ahogy hatalmas nyelvével lefetyeli a vizet, néha rám is cseppen belőle. Úgy tűnik, hogy a virágot ez nem zavarja. Vagy talán az van, hogy a virágok és a kutyák jobban tudnak egymással kommunikálni, mint az emberek, és megbíznak egymásban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése