Kellemes meglepetésben volt részünk, szombaton és vasárnap. Minden nap, ha csak tehetjük lesétálunk a partra, a kedvenc helyünkre, egy kerthelyiségbe. Ott szoktunk kávézni, szinte minden nap, 12. éve. Előző nap, a tulajdonos, Julika mondta, hogy diák csoportot vár, szállást ad, ebédet, vacsorát főz, vasárnap reggelit készít, sok dolga lesz. A diákok már ott voltak, mikor mi megérkeztünk. Feltűnt, hogy normál hangnemben beszélgetnek egymással. Amikor megérkeztünk, szokásunkhoz híven, köszöntünk, és a diákok is, akik a közelünkben voltak, visszaköszöntek. Azután jött egy lány, és így kezdte a mondókáját: szeretném megkérdezni....azután csatlakoztak még néhányan és azután érdeklődtek, hogy van e lehetőség csónakázásra. Egyik ámulatból a másikba estünk, ilyen illedelmes diákokkal már régen találkoztunk. Vasárnap az idő nem kedvezett igazán a kirándulóknak. A gyerekek felmérték a lehetőségeket, és elfogadták azt ami van, nem értetlenkedtek, nem káromkodtak, nem szitkozódtak. A tanárnőnek egy hangos szavát nem hallottuk, igaz, nem is lett volna miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése