Külön oldalak



2012. szeptember 26., szerda

Tiszaalpári kirándulás




Még a kirándulás előtt sikerült a férfi kerékpárt próbára tenni, ez annyira jól sikerült, hogy a helyi strand bejáratától tolni voltunk kénytelenek, mert kiszakadt a belsőből a szelep. Ez egy vadi új belsőnél elég furcsa. De sebaj, kicseréltük, ugyanabból a vásárlási szériából, abban bízva, hogy ez tovább fogja bírni a kiképzést. Ma azután elindultunk a nem túl hosszú (kb. 12 km), de annál zötyögősebb útra. A táv egyharmadánál tartottunk egy kis technikai szünetet, és megállapítottuk, hogy a kezdeti nehézségek után belejöttünk a gyakorlatba, de egy alapigazság az utolsó kerékpározásunk óta sem változott, nevezetesen: széllel szemben nem érdemes piskótát dobálni!  Utunk során két alkalommal is megküzdöttünk egy diákcsoporttal, olyan szempontból, hogy szerettük volna őket elkerülni. Ezt a manővert több momentum is akadályozta. Először: kerékpárjaink,  - hála a gondos "ápolásnak" - nagyon halkan gurulnak, másodjára: Akiket el szerettünk volna kerülni, azoknak nem volt hátul szemük, harmadszor pedig: nekünk sem elöl, sem hátul nem volt felszerelve a kerékpárjainkra csengő. Így azután szóbeli instrukciók alapján próbáltuk meg a manővert. A fiatalok készségesen utat nyitottak előttünk, mi pedig hálásan megköszöntük. Amikor másodszor is diákokat értünk utol  megismétlődött a jelent, azzal a kis különbséggel, hogy amikor elhaladtunk közöttük, az egyik megjegyezte: mintha már találkoztunk volna velük. Még mielőtt átértékeltük volna tájékozódási képességünket, rájöttünk, hogy ez nyilván csak úgy lehet, hogy a gyerekek a kiszáradt lápos területen  átgyalogolva kerültek elénk. Beérve a faluba, betértünk egy italdiszkontba, egy kis üdítőért. A tulajdonos hölggyel kellemesen elbeszélgettünk, majd folytattuk utunkat bolt felé. Míg Mámocska vett néhány zsemlét, addig én szemügyre vettem a teret. Gépkocsival már több alkalommal elhaladtunk itt, de közvetlenül még nem vettük szemügyre. Ezt követően felmentünk a templom dombra, Mámocska szervírozta a szendvicseket. 








Kis pihenés után még kipróbáltuk az ivókutat, - működött - és visszaemlékeztünk, hogy nálunk a holtág partján is próbálkoztak néhány éve hasonlóval, de talán még az első születése napját sem érte meg, egyszerűen tönkretették. Ez elég masszívnak látszik, de mint tudjuk ez nem akadály.







Nincsenek megjegyzések: